A legenda

2009-09-28 14:53

Mióta az utolsó olyan játékos is elhagyta a klubot, aki még az alapcsapatban vele kezdte pályafutását, kissé zárkózottá vált és kevesebb interjút adott a sajtónak. Játéka viszont ismét fénykorát idézte; élvezte, hogy nincs már bizonyítási kényszer, felszabadultan alkothat. Néha egy kis kárörömöt érzett (és ezt kissé szégyellte is), amikor nála sokkal jobban sztárolt (védő)játékosokból csinált bohócot a pályán, vagy amikor fenoménnak kikiáltott kapusok kértek cserét meccs közben sokadik gólja után. Mindez őt már nem hatotta meg, túllépett a mindennapok ügyes-bajos dolgain.

Ezen a szép őszi napon jólesett egy nagyfröccs mellett visszagondolni fantasztikus pályafutására. Igyekezett mindennek a jó oldalát látni, lelkében béke honolt. Nem zavarta már, hogy a fiatal korában elszenvedett súlyos sérülések miatt végül nem lett belőle a magyar sokker nagy sztárcsatára. Így is neki van a legjobb gól / játszott perc mutatója a válogatottban megfordult, és ott legalább kétszámjegyű meccset játszott támadók közül. Ráadásul nem az antarktiszi NT, hanem komoly csapatok ellen tudott eredményes lenni (vajon ki találna be a mostaniak közül fél óra alatt kétszer is a románoknak…); hiú kortársaival szemben hazája válogatottjáért csereként is sokat tudott tenni. A válogatottbeli búcsúmeccse pedig különösen emlékezetesre sikerült, amikor már a meccs elején mesterhármast hintett.

Jól esett visszaemlékeznie a kupagyőzelemre és a különböző osztályokban szerzett bajnoki címekre is; vagy amikor kiesőnek várták szeretett csapatát, de gólkirályi címével egészen az ezüstig repítette az újoncot. Akkor sem sértődött meg, amikor az előbbiek ellenére átadólistára került, de kora miatt csak komolytalan ajánlatok érkeztek. Tudta, hogy menedzsere igazából nem akar megválni tőle, mindössze a közvélemény nyomásának, az általuk elvárt fiatalításnak kíván megfelelni. Mindannyian esendő emberek vagyunk, gondolta. Így nem haragudott azokra a menedzserekre sem, akik egy-egy vesztes meccs után mindig arra hivatkoztak, hogy éppen nem volt idejük csapatot állítani.

Eszébe jutott az is, hogy neve miatt mindig tréfák és gúnyos megjegyzések célpontja volt (és persze marad), de már ezen is csak elnézően mosolyogott. Felhörpintette a maradék szürkebarátot, egy utolsó pillantást vetett a napilap utolsó oldalán szereplő NB I-es góllövőlistára (érezte, hogy az ellenfelek – noha maguknak sem vallják be szívesen - tisztelettel vegyes félelemmel ugyanezt teszik a bajnoki fordulók előtt), majd elindult edzést tartani az U14-es csatártehetségeknek. Két meccs között neki is jól esett egy kis mozgás, nehogy megkopjon gyorsasága és technikája. A stadionhoz érve Dinka Gáspár észre sem vette, hogy alakja az őszi nap sugaraiban szinte egybeforrt a belépőkapun lévő EKB címerrel.

Legújabb büszkeségünk

2014-05-20 20:30

Bajnokcsapat!

2012-05-15 23:13

ZENE mindenkinek

2011-11-04 19:58

Minden jó, ha jó a vége

2011-09-30 21:39

Katarzis

2011-05-18 22:45

Back in Black

2010-10-23 09:51

The Flames of the End

2010-08-26 22:23

A legenda

2009-09-28 14:53

Balsors akit régen tép

2009-08-10 07:38

Deathrow

2009-05-17 17:04